Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A szelektív mutizmusról

 Meghatározása, előfordulási gyakorisága

A szelektív mutizmus igen ritka gyermekpszichiátriai kórkép. Lányoknál enyhén magasabb az előfordulása, mint a fiúknál. Jellemzője, hogy a gyermek nem beszél óvodai vagy iskolai környezetben és idegen felnőttekkel, annak ellenére, hogy a beszédképessége megtartott. A magcsaládtagokkal (szülőkkel, testvérekkel, esetleg közelebbi rokonokkal) a kommunikáció általában normális. Szélsőséges esetben előfordul, hogy csak az egyik szülővel, leggyakrabban az anyával beszél. Hiába próbálkozunk szóbeli kontaktus megteremtésével, a gyermek nem reagál a hozzá intézett közlésre. Visszahúzódó, félénk, közömbös, talán még együtt működésre sem hajlandó. Mindezeket viselkedésével, nem pedig verbális közlés útján jelzi. A betegség megjelenése és a diagnózis felállítása között gyakran évek is eltelhetnek. Enyhébb esetekben a páciensek gyakran non-verbálisan kommunikálnak pl. gesztusok, fejbólintás, mutogatás. Súlyosabb esetben idegen jelenlétében akár teljes mozdulatlanságba dermednek. A kezeletlen kórkép befolyásolja a gyermek társas kapcsolatait és tanulmányi előmenetelét. Kialakulásában genetikai, érzelmi, családi, szociális és egyéb környezeti hatások is szerepet játszhatnak. Ilyen tényezők pl. a családi stressz, instabilitás, közeli személy halála, alkoholizmus a családban.

___________________________________________________________________________

Tünetei:

A szelektív mutizmus leggyakrabban a normális beszédfejlődés utáni iskolakezdés előtti periódusban, 3-6 éves kor között alakul ki. Az első jelzéseket általában nem a szülők veszik észre, mivel otthon nincs változás a gyermek korábbi életében, szociális kapcsolataiban, a problémát az új környezet tagjai, az óvodapedagógusok észlelik legelőször, mint extrém félénkséget.  A beszéd a családi körben, barátok jelenlétében általában zavartalan. Az ilyen gyermekek családját általában a túlzott zártság, a gyermek túlzott védése, óvása, a gyermek önállóságának a korlátozása jellemzi. A zavar a legtöbb esetben viszonylag gyorsan meg is szűnik. Máskor a tünetek akár 5-10 évig is elhúzódhatnak, és ez esetben súlyos iskolai hátrányokkal kell számolni. 

A korai diagnózisban és a terápia megkezdésében nagy szerepe van a gyermekorvosnak és a pedagógusnak. Nem lehet arra várni, hogy „majd kinövi a gyerek.” Néhány hónapos fennállástól akár évekig tarthat. Fontos a kórkép egyértelmű megállapítása és elhatárolása a leginkább hasonló megjelenési formát mutató autizmustól, expresszív beszédzavartól, valamint az értelmi fogyatékosságtól. Miután a szelektív mutizmust valamilyen szorongás, gátlás tartja fenn, ezért lényeges a tüneteket létrehozó trauma, vagy funkciózavar feltárása. A szociális és tanulási funkciók gyengülése súlyos lehet, mely iskolai sikertelenséghez, csúfolódáshoz, kiközösítéshez vezethet.

Gyakoribb panaszok és tünetek:

  • Romló iskolai teljesítmény
  • Feszültség érzése
  • Félénkség
  • Érzelmi labilitás
  • Érzékenység
  • Fél a felnőttektől
  • Fél más emberek előtt beszélni
  • Fél más emberek előtt megjelenni és a figyelem középpontjába kerülni
  • Idegenektől való félelem
  • Iskolától való félelem
  • Ismeretlen helyzettől való félelem
  • Riadtság
  • Szégyenlősség
  • Iskolában, óvodában, bizonyos személyek jelenlétében, bizonyos helyzetekben, idegenek előtt nem hajlandó beszélni
  • Tanulási nehézségek
  • Félelem attól, hogy zavarba jöhet, megalázó helyzetbe kerülhet
  • Szorongás
  • Kerüli az emberekkel való kapcsolatot
  • Társasági helyzetektől való félelem

___________________________________________________________________________

Diagnózis /BNO, DSM-IV, FNO

 

Egyre nagyobb számban találnak bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a szelektív mutizmus szorongásos betegség, gyakran társul egyéb pszichiátriai betegségekkel. Vannak, akik fejlődési problémákkal, megkésett beszédfejlődéssel való kapcsolatát hangsúlyozzák. A diagnózis felállításához a DSM-IV-TR öt kritériumot sorol fel:

  • A beszéd állandó hiánya bizonyos szociális helyzetekben, ahol az elvárható (iskola), annak ellenére, hogy egyéb szituációban (otthon) a beszéd megtartott.
  • A tünetek szignifikáns funkcióromlást okoznak az oktatási és foglalkozási területeken, valamint a szociális kommunikáció terén.
  • A zavar legalább egy hónapos fennállása.
  • A megszólalás elmaradása nem tulajdonítható az adott szociális helyzetben szükséges beszélt nyelv ismerete hiányának vagy nem kellő ismeretének.
  • A zavar nem magyarázható kommunikációs zavarral (pl. dadogás)

A BNO 10 szerint: „Markáns, emocionálisan meghatározott szelektivitás a beszédben; a gyermek nem beszél. A zavar rendszerint társul jelentős személyiségvonásokkal, mint szociális szorongás, visszahúzódás, (túl)érzékenység és ellenkezés.”

BNO-kódja F94.0

 

Differenciáldiagnosztikai szempontból el kell különíteni az átható (pervazív) fejlődési zavartól, schizophréniától, a beszéd és a nyelv meghatározott fejlődési zavarától, az átmeneti mutizmustól, ami a szeparációs szorongás része lehet kisgyermekkorban, süketségtől valamint mentális retardációtól.

sm_dc.jpg